Kő vagy!Heversz milliók között...
Létezésed jelentéktelen,szél fúj,víz mos,nap tűz,s te Változol.
Olyan vagy mint a többi,s mégsem hasonlítasz.
Erők alakítanak.
Rajtad múlik mennyire...
Erős leszel vagy víz mos el?
Sorsod Tiéd.Kavics vagy Gyémánt leszel?!




Közel sem vagyok tökéletes.
Hibáztam és hibázom.
Adtam már sok mosolyt és könnyet is.
Csalódtam és okoztam csalódást.
sokszor hittem annak akinek nem kellett volna.
Szerettem és gyűlöltem és gyűlölök néha meggondolatlanul.
Vártam amikor már nem kellett volna és kapkodtam mikor még várnom kellett volna!
Voltam már túl türelmes, de ijesztően türelmetlen is, néha önző vagy túl megalkuvó!
De mégis ember vagyok!
Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonosa szerelemmel és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsétes a bók nem esküszó.És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel a lelked, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz.
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.
/Veronica A. Schoffstall/









Azt kívánom....
Nektek és magamnak,
Hogy legyen erőd akkor is szeretni, amikor úgy érzed csak Te, adsz.
Hogy legyen erőd akkor is mosolyogni, amikor úgy érzed a fogad,
 törik belé.
Hogy akkor is kitarts, amikor nincs kedved.
Hogy ne zavarjon, ha nagyok a problémáid,
 hiszen erős vagy és kibírod őket.
Azért, mert ha erős vagy felemelhetsz embereket,
ezáltal Te magad még jobban megerősödsz.
Kívánom, hogy legyen erőd félretenni a büszkeséged, ha annak a "Valakinek" szüksége van rád.
S kívánom, hogy legyen erőd megmondani "Neki" mit érzel,
mert tudom, hogy ez a legnehezebb.
Őszintén kimondani.
Kívánok Neked Türelmet.
Hogy meg tudj hallgatni másokat.
S hogy meg tudj bocsátani annak, aki nem tud Neked.
Hogy fáradtan is tudj szeretettel és megértően beszélni azzal,
 akinek szüksége van rá.
Kívánok Neked Bölcsességet.
Hogy tudj különbséget tenni, mikor kaptad azért az akadályt, hogy megküzdj vele és mikor azért, hogy kikerüld, és más utat válassz.
Hogy felismerd a mindennapok szépségét,
és ne tragédiák döbbentsenek rá.
Hogy meglásd a szeretteid fontosságát és szükségességét az életedben.
Hogy minden idegesítő tulajdonságuk Téged épít, akár mint rossz,
akár mint jó példa.
Bölcsességet, hogy ne akarj tökéletes lenni, csak törekedj a legjobbra.
Hiszen soha nem leszünk tökéletesek, maximum frusztráljuk magunkat a gondolattal. Ellenben a legjobbra törekvés újabb és újabb sikereket, majd célokat eredményez, s ez maga a haladás.
Hogy az aprólékos sziszifuszi hétköznapokban lásd a holnapok nagyságát, és a nagy célok építőkockáit.
Végül kívánok Neked egy apró mosolyt magunkon, hiszen ha mindezt meg tudnánk tenni, akkor már rég az Angyalok soraiba tartoznánk, és valaki olyanokra vigyáznánk, mint mi magunk.
Ám kívánom Neked, hogy megtapasztald: a Teremtés attól válik tökéletessé, hogy ismertek a hibáink és számolnak a tökéletlenségünkkel.

S nem utolsó sorban,

Kívánom hogy azokkal tölthesd ezt az évet , akik Szeretnek,
és szívd Magadba ezt a Boldogságot!








"Ha békét akarsz, keresd a változást magadban, ne másokban. Könnyebb a lábadat védeni egy szandállal, mint szőnyeggel borítani az egész világot."

 
 "Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez." 






"Kereshetünk kifogásokat magunknak, vagy lehetünk egészségesek, lehet részünk szerelemben, hosszú életben, megértésben, kalandban, pénzben, boldogságban. Mi magunk formáljuk az életünket, rajtunk áll, mit választunk. Igazán tanácstalanokká akkor válunk, ha rádöbbenünk: rossz döntés volt, amikor az életünk útját nem a saját fejünk szerint jelöltük ki." 




"Amikor sóvárogsz a szerelemre, ez annak jele, hogy nem kapsz szeretetet és megbecsülést a számodra legfontosabb személytől - saját magadtól." 







"Ha fát ültettél, türelemre van szükség. Nem húzhatod ki naponta a földből, hogy megnézd, mennyit nőtt a gyökere." 





"Tégy többet, mint ami mások szerint szükséges, Légy merészebb, mint ami mások szerint biztonságos, Álmodj nagyobbat, mint ami mások szerint ésszerű, És többre számíthatsz, mint ami mások szerint lehetséges." (Rex Maughan)






 "Ha van munkád és álmod, Ha küzdelmednek értelmét látod, Ha van aki szeret, és van akit szeress, Soha ne hajtsd le búsan a fejed, Hiszen gazdagabb vagy mint más emberek." 




"Ne féljünk nagyot lépni, ha ez tűnik szükségesnek. Két kis ugrással nem jutunk át a szakadékon." (David Lloyd George) 






Az élet túl rövid. A harag a tökéletes boldogság elvesztegetett pillanata. Nevess, mikor tudsz. Kérj bocsánatot, mikor kell. Engedd el, amit nem tudsz megváltoztatni. Szeress szívből és bocsáss meg gyorsan. Élj a lehetőségekkel és semmit ne bánj meg. Az élet túl rövid ahhoz, hogy boldogtalan légy. A jóval együtt a rosszat is el kell fogadnod. Mosolyogj, mikor szomorú vagy. Szeresd azt, ami mindig veled van. Emlékezz arra, amid volt. Mindig bocsáss meg és tanulj a hibáidból. Az emberek változnak és a dolgok rosszra fordulnak, de soha ne felejtsd el, az élet mindig megy tovább!"








Amit az ember magára hagy, amivel nem törődik, az bekoszolódik... Ez a lelkünkkel is így van. És a kosz a koszt vonzza. Sötét gondolat a sötétséget, félelem a félelmet, hiúság a hiúságot, önzés az elvakultságot és a halált. Amire hangolod magad, azt fogadod magadba. Annak leszel médiuma, eszköze, tettestársa és megvalósítója. Ez a törvény a láthatatlan világra is vonatkozik. Jó pillanatainkban angyalok vannak körülöttünk. Ha nem is látjuk, de érezzük őket. (Müller Péter)




A léleknek is van tükre,
miként az arcnak.
Ha a tükörből mosolygó arc
tekint vissza ránk,
lelkünk tele van szeretettel.
Aki szeretni képes, arcán viseli
ez érzés kifejezését;
engedi, hogy mások is lássák,
és részesüljenek belőle.




Nem tudjuk kimondani.
Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek,
szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok,
olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek:
"Szeretlek!" Mi ez?! Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó,ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani,hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled,egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult...
A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!...
De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?! Ami a lélekben egy egész világ,
az kimondva egy kopott, értéktelen jel.
És ez minden nagy élményünkkel így van.
Elmondhatatlanok. 

 






"Mint a gravitáció. Ha meglátod azt a valakit, akkor egyszerre nem a tömegvonzás ereje köt a földhöz többé. Hanem Ő. És többé semmi más nem számít, csak Ő. Egyszerűen mindent megtennél, bármivé lennél az Ő kedvéért...Azzá válsz, amire Neki a legnagyobb szüksége van: a védelmezője leszel vagy a szerelmese, a barátja vagy a testvére!"






Tavasz

Tavasz jöttén a tél gyorsan,
szellő hátán elüget;
Hóvirágok kíváncsian
nyitogatják szemüket.

Napsütésben olvadozva,
elköszön a hóember;
Akit nemrég vidám csapat
épített, nagy jókedvvel.

Hancúrozó gyereksereg
lepi el a ligetet;
Rózsaszínre festegeti
arcukat a kikelet.

Mindenkiről lekerült már
kesztyű, sapka, nagykabát;
Tavaszi szél lágyan szórja
vidámságuk kacaját. 




Barát

Az igazi barátod
Édes és hű társ
Életed arannyá teszi
Egyszerű szívében
Nincs más, vigasztal
Ha más kedved szegi
Ha mosolyod aranylik
Égszínkék éjjelen
Hű társad meglátja
Bár más előtt rejtelem…
Ha szíved szomorkás
Könnyed is elfárad
Barátod ott lesz majd
Megtörli orcádat
Ha barátod rád nevet
Akkor úgy megölel
Érzed, hogy bánatod
Elszáll a felhőkkel…
A barátod meglátja
Lelked szivárványát
Megneszeli csöndben
Szíved dobbanását
A barátod érzi, ha
Lelked háborút vív
Vigasztal, magasztal
Megtart és visszahív
A barátod barát lesz
Akkor is, ha elbuksz
Majd ha megöregszel
De beszélni sem tudsz…
A baráttal akkor is
Együtt bújtok össze
Ha minden elveszett már
Ha eltévedsz a ködbe…
A barát veled lesz majd
A halálos ágyadon
Áldozatot mutat
A szép Szent oltáron…
Van e jó barátod, kiben
Kedved leled?....
Van e víg cimborád
Kivel örömödet, könnyeidet
Önfeledten elneveted?...
Barátot szeretnék én is
Régen, és örökre
Sokszor álmaimban
Vártam őt e földre…
…Ej, jöjj el hát jó barát!
Légy vendégem mára!
Itt vagy, fogd a kezem
Végre valahára!
Hiányzol, szeretlek…
Térdeljünk imára…
Sírjunk és nevessünk
Majd együtt a világra…