Tavasz
Tavasz jöttén a tél gyorsan,szellő hátán elüget;
Hóvirágok kíváncsian
nyitogatják szemüket.
Napsütésben olvadozva,
elköszön a hóember;
Akit nemrég vidám csapat
épített, nagy jókedvvel.
Hancúrozó gyereksereg
lepi el a ligetet;
Rózsaszínre festegeti
arcukat a kikelet.
Mindenkiről lekerült már
kesztyű, sapka, nagykabát;
Tavaszi szél lágyan szórja
vidámságuk kacaját.
Barát
Az igazi barátod
Édes és hű társ
Életed arannyá teszi
Egyszerű szívében
Nincs más, vigasztal
Ha más kedved szegi
Ha mosolyod aranylik
Égszínkék éjjelen
Hű társad meglátja
Bár más előtt rejtelem…
Ha szíved szomorkás
Könnyed is elfárad
Barátod ott lesz majd
Megtörli orcádat
Ha barátod rád nevet
Akkor úgy megölel
Érzed, hogy bánatod
Elszáll a felhőkkel…
A barátod meglátja
Lelked szivárványát
Megneszeli csöndben
Szíved dobbanását
A barátod érzi, ha
Lelked háborút vív
Vigasztal, magasztal
Megtart és visszahív
A barátod barát lesz
Akkor is, ha elbuksz
Majd ha megöregszel
De beszélni sem tudsz…
A baráttal akkor is
Együtt bújtok össze
Ha minden elveszett már
Ha eltévedsz a ködbe…
A barát veled lesz majd
A halálos ágyadon
Áldozatot mutat
A szép Szent oltáron…
Van e jó barátod, kiben
Kedved leled?....
Van e víg cimborád
Kivel örömödet, könnyeidet
Önfeledten elneveted?...
Barátot szeretnék én is
Régen, és örökre
Sokszor álmaimban
Vártam őt e földre…
…Ej, jöjj el hát jó barát!
Légy vendégem mára!
Itt vagy, fogd a kezem
Végre valahára!
Hiányzol, szeretlek…
Térdeljünk imára…
Sírjunk és nevessünk
Majd együtt a világra…
