Az élet túl rövid. A harag a tökéletes boldogság elvesztegetett pillanata. Nevess, mikor tudsz. Kérj bocsánatot, mikor kell. Engedd el, amit nem tudsz megváltoztatni. Szeress szívből és bocsáss meg gyorsan. Élj a lehetőségekkel és semmit ne bánj meg. Az élet túl rövid ahhoz, hogy boldogtalan légy. A jóval együtt a rosszat is el kell fogadnod. Mosolyogj, mikor szomorú vagy. Szeresd azt, ami mindig veled van. Emlékezz arra, amid volt. Mindig bocsáss meg és tanulj a hibáidból. Az emberek változnak és a dolgok rosszra fordulnak, de soha ne felejtsd el, az élet mindig megy tovább!"

Amit az ember magára hagy, amivel nem törődik, az bekoszolódik... Ez a lelkünkkel is így van. És a kosz a koszt vonzza. Sötét gondolat a sötétséget, félelem a félelmet, hiúság a hiúságot, önzés az elvakultságot és a halált. Amire hangolod magad, azt fogadod magadba. Annak leszel médiuma, eszköze, tettestársa és megvalósítója. Ez a törvény a láthatatlan világra is vonatkozik. Jó pillanatainkban angyalok vannak körülöttünk. Ha nem is látjuk, de érezzük őket. (Müller Péter)

A léleknek is van tükre,
miként az arcnak.
Ha a tükörből mosolygó arc
tekint vissza ránk,
lelkünk tele van szeretettel.
Aki szeretni képes, arcán viseli
ez érzés kifejezését;
engedi, hogy mások is lássák,
és részesüljenek belőle.