Miért került ez a téma szóba itt és most?

Mert sokan kérdezik: ha ilyen, meg olyan könyveket olvasok, miért nem változik az életem? Ha már a százötvenedik ezoterikus előadást is meghallgattam, miért hasalok még mindig a sárban? 

Azért, mert a passzív jelenlét ezen az úton nem elég.Tettek kellenek. És az önfeladással járó, tiszta áldozatok. Tanulás. Másként nincs sikeres vizsga, nem is lehet.

Tanulni kell.

 

 

Az igazán jó házasság nem az, amikor a "tökéletes pár" egymásra talál, hanem az, amikor a tökéletlen felek megtanulják élvezni a különbözőségüket.

 

 

Az ösztönös megérzés eszközével lehetőségünk nyílik arra, hogy érzékeljük azt, AMI VAN. Az érzékelést gyakorolni kell, mert meghatározó szerepe van a jövő szempontjából.

Érzékelni annyit jelent, mint észlelni, felfogni a valóságot. Ugyanakkor a valót nem a körülmények és az adottságok mutatják meg, ezek ugyanis csak a már létrejött dolgokat érzékeltetik. A valót csak akkor találjuk meg, ha elmerülünk a "látszat mögötti valóságban", kapcsolatot teremtünk az "alkotóerővel", s belőle töltekezve felismerjük és megvalósítjuk a lehetőségeket és a feladatokat.

A legtöbb ember nem tud uralkodni a kívánságain, mert nem ura a gondolatainak. Mindenfélén töprengenek, szétszórják alkotó gondolataik csodálatos potenciálját, pedig azt koncentráltan egy célra kellene irányítani, mert ily módon bármit elérhetünk, amit csak el tudunk képzelni.

Nagyon kevés ember van tudatában annak, hogy a gondolatai milyen nagy mértékben alakítják a valóságát. Alig akadnak olyanok, akik önállóan gondolkodnak. A legtöbben - anélkül, hogy tudnának róla - mentális lemezeket tesznek fel, vagy a számukra felkínált gondolatokon kérődznek ahelyett, hogy a saját gondolataik erejével szembeszállnának ezekkel és önmaguk alakítanák az életüket.